November 17-én jelenik meg az Electronic Arts gondozásában a zombi trancsírozós, szerintem méltatlanul hype-olt játék második része, a Left 4 Dead 2. Számomra dilemma, hogy érdemes-e játszani ezzel a darabbal, ugyanis az első része sem okozott számomra különösebb élményt.
A játék single player (egyjátékos) kampány módja meglehetősen rövid volt: 20 küldetést tartalmazott, melyek mindegyike maximum 10 percet vett igénybe. Könnyű kiszámolni, hogy nagyjából 3 óra alatt bőségesen végig lehetett játszani. Már az akkori megjelenéskor is hangsúlyozták, hogy a játék erőssége nem az SP mód, hanem a multiplayer, melyen belül többfajta feladattal bírkózhattunk meg, mint például túlélő mód, belebújhattunk a zombik bőrébe, vagy barátainkkal kaszabolhattuk őket halomra.
Az egyetlen jópofa, azonban roppant idegesítő eleme a játéknak szerintem a magányosan kuporgó, közben halotti hangon, hátborzongatóan éneklő Witch volt, akit ha megzavartunk, őrjöngve rontott ránk (videon 0:55-nél), és pillanatok alatt darabokra szedett (ha nem voltak a társak a közelben).
A folytatásban ez a nem éppen szimpatikus nőszemély még nagyobb szerepet kap: ha egyszer eltalál, akkor kampó, de végleg. Csak defibrillátorral térhetünk vissza az élők közé, de ehhez valamelyik túlélőtársunk segítsége szükséges.
A játék különlegessége lesz az ún. Realism mód, mely az összes nehézségi szinten (4) választható lesz. E játékmód nagy előnye lesz, hogy általa megerősödik a csapatok közötti kommunikáció.
A játék trailerét elnézve a különbség annyi lesz a két rész között, mint mondjuk a FIFA 09 és 10 között. Egy-két új fegyver, és más helyszínek, nagyjából itt ki is merül majd az eszetlen zombi hentelés.
Aki kedvet kapott hozzá, annak jó trancsírozást, szerintem én ezt kihagyom!
