Idén tavasszal jelentette meg a Rockstar Games a nagysikerű GTA sorozat negyedik részének első kiegészítőjét, a Lost and Damned-et. A megjelenés ugyan egy jó fél éve történt már, de még csak most jutottunk hozzá egy példányhoz, a saját élmény beszámoló így csak most készülhet el.
Azzal kezdem, hogy kettőnk közül Imre a sokkal nagyobb GTA-fan, mondhatni rongyossá játszotta anno a San Andreas-t, nekem akkor nem volt türelmem hozzá, s a kerékpárversenyes résznél abbahagytam. Idén év elején azonban végigjátszottam a GTA IV-et, s megszerettem. Így nem volt kérdéses, hogy előbb-utóbb kezembe kerül ez a kiegészítő is, az elmúlt két napban végigjátszottam.
A történetről a neten nagyon sok helyen igen nagy részletességgel lehet olvasni, ezért most csak röviden. A helyszín a már megszokott Liberty City (New York), ahol főhősünk, Johnny Klebitz egy motoros banda vezére, a The Lost-é. A banda tagjai igazi nehézfiúk, akik idejük java részét piálással, motorozással, csajozással, s nem utolsó sorban bűnözéssel töltik (drogot terítenek a városban). A probléma akkor kezdődik, amikor a banda korábbi vezére, akit lesitteltek, ismét szabad levegőt szív, és visszatér. Billy és Johnny közt már az első pillanattól kezdve nagy a feszültség, utóbbi nem szívesen nézi, hogy a vezérbika szerepe visszaszáll Billyre. Itt csöppenünk a történetbe, lássunk neki.
A látvány nem sokat változott, ugyanolyan elképesztően részletes, és élő a városkép, óriási területeket járhatunk be, itt elsősorban motoron. Újdonság a játékban az ún. grain filter, mellyel a borongós, nehéz főtéma méginkább súlyossá válik. Ez esős időben és éjszaka lehet főleg zavaró (hangyás képet okoz), de szerencsére a menüben a filter kikapcsolható. Látványos jármű- és fegyverarzenálra tehetünk szert, rengeteg új autó, és többféle új fegyver lehet a miénk (lefűrészelt csövő shotgun, gránátvető, stb.). Több rádióadóval találkozhatunk, mint a GTA IV-ben, szinte ujjongva ugrottam fel, amikor az egyik adón az örök kedvenc együttesemtől, az Iron Maiden-től hangzott fel a Run to the hills című szám! :)
A GPS és a mobiltelefon most is kötelező kellék, utóbbi új, és látványosabb design-t kapott. A játék huszon egynéhány főküldetést tartalmaz, mellyel 65%-ra játszhatjuk azt ki, a további 35% a melléküldetések eredménye. A fő vonal kb. 5-6 óra játékidő alatt végigjátszható.
Az utcai harcok a korábbinál még élvezetesebbek lettek, hála az új fegyvereknek. Igazi húzós, és véres csatákkal találkozhatunk. A játék rajongói nagy örömmel konstatálhatják, hogy több szálon is találkozik a történet a GTA IV-gyel, többek között Nikoval is találkozhatunk. Többet azok kedvéért nem árulok el erről, akik még nem játszottak a játékkal. A mellékküldetések során többek között utcai motoros versenyeken vehetünk részt, amik meglehetősen nehézre sikerültek, és időnként kifejezetten idegesítő, hogy nem tudjuk azt megnyerni. Ezekből tizenkettőt kell teljesíteni a játék során. Visszatér a San Andreasból jól ismert bandaháború, ebből több, mint huszat kell teljesítenünk. Ha épp nincs kedvünk küldetéseken résztvenni, kurvázhatunk a sztriptízbárban, mehetünk enni a haverokkal, piálni, vagy felkereshetjük a legközelebbi internet kávézót. Csendben jegyzem meg, hogy a már jól ismert randi funkció szintén jelen van, de nekem valami miatt egyetlen bigével sem sikerült randevúznom. Lehetetlen mellékküldetés volt számomra az utcai szkander verseny, ahol 200 dollárért próbálhatjuk ki erőnket. Nem is egy van belőle, egyetlen egy alkalommal sem sikerült az ellenfelet lenyomnom.
Sokat javult a járművek fizikája, ez egyaránt érvényes az autókra, és a motorokra is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz leesni a motorról, igen erősen kell valakivel ütközni ahhoz, hogy lebucskázzunk róla. Utcai száguldozás a bandával, piálások, kemény, zúzós zenék, és nem kevés kioltott élet az eredménye kalandjainknak.
A játék nagyon jól sikerült összességében, de sajnos az alapvető bug-okat nem javították ki (falba belelógás, egy lábbal motor tetején állás, stb.). Ez ugyan keveset von le élvezeti értékéből.
