November 9-én került a boltokba az Infinity Ward már-már legendává vált játékának, a Call of Dutynak az aktuális darabja, a Modern Warfare 2. Jómagam a COD2 óta játszom végig az összes éppen megjelenő példányt, így végigkísértem a játék fejlődését, a II. világháborús témától történő elszakadáson keresztül a modern hadviselés rejtelmeiig. A játékkal szembeni várakozásról mindent elmond, hogy az első warez példányok megjelenésekor a BIX csúcsot döntött adatforgalomban, s világszerte sok millió dolláros kárt okozott a fejlesztőknek, akik ezt nem érdemlik meg. A játék ugyanis zseniálisan jól sikerült, az esetemben 7 óra 9 perces végigjátszás minden perce vizuális és élménybeli csemege volt.

Ahogy azt az előző részben már megszokhattuk, a játék küldetései során különböző katonák bőrébe és szerepébe bújhatunk, s a világ különböző pontjain kell az éppen aktuális feladatunkat teljesíteni. Tehetjük mindezt a legmodernebb fegyver arzenállal, persze léteznek olyan küldetések, ahol a használható fegyverek típusa limitált. A legkülönbözőbb időjárási körülmények közt és helyszíneken harcolhatunk, sőt mitöbb, különböző járművek segítségével juthatunk el az aktuális célpontunkig. Ezek közül a kedvencem a "motoros szánkó" volt, ha kedvenc küldetést kellene választani, mindenképp ezt a pályát nevezném meg annak.

A sérülés a korábban már megszokott módon, azonban minden eddiginél látványosabb effektel történik: nem csupán betörik a plexi a sisakunkon, és piros színben játszik a képernyő, hanem vér és testnedvekből álló valósághű cseppek fröcskölnek szét szemellenzőnkön. Háromféle gránáttal gazdálkodhatunk, s az épp aktuális feladatnak megfelelően használhatjuk a kívánt típust. A pályák különböző pontjain lőszeres ládákat találhatunk, ahol, ha nem elég az elesett katonák fegyvereiben lévő skuló, teletárazhatunk lőszerekből.

A játék rendkívül dinamikus, szinte egyetlen másodpercre sem érezhetjük magunkat biztonságban, sőt, többnyire olyan sebességgel és változatos formában zajlanak az események, hogy tényleg azt hisszük, valós háború közepébe csöppentünk. Javaslom, hogy normál nehézségi fokon kezdjen el játszani mindenki vele, a veterán mód ugyanis elsőre lehetetlennek tűnik, a könnyű fokozat pedig nem jelent semmilyen kihívást.

A küldetések közti átvezető videok és animációk hűen tükrözik vissza a modern hadviselés technikai fejlettségét. A játék menüje letisztult, egyértelmű, nem is kellett volna ezt bármilyen felesleges tartalommal vagy dizájnnal tovább bővíteni.

A single player mód végigjátszását követően aktiválódik a "Special Ops" menüpont, ahol egyrészt osztott képernyős játékra lesz lehetőségünk, másrészt további  feladatokkal bíbelődhetünk tovább.

A játék talán egyetlen "gyenge pontja" a lineáris játékmenet, ami azért 2009 vége felé talán kissé idejemúlt.

A kevesebb néha több, ezért nem is szaporítom tovább a szót. Ha röviden kéne összefoglalnom a játékról kialakult benyomásomat, akkor azt mondanám, hogy tökéletes, profi munka, mind látványban, mind pedig játékélményben szó szerint lenyűgöző. Kötelező darab, mely feltétlenül megéri az árát!